ha elmegy a NŐ, akkor jön rá az ember fia, mennyire hozzánőtt a hétköznapokban. most ez félreérthető tán, de arról beszélek, hogy mennyire magától értetődő, hogy vele töltök egy rakás időt, ami akkor nem, hogy kevés, de fel se tűnik. most meg hirtelen van egy csomó olyan pillanatom, amikor épp vele kéne lennem, és olyan nem tudom, hová tenni magam érzésem van. no meg, mikor felhívnám, valami értelmetlen dologgal, amit láttam a neten, akkor nem tudom, mert a napfényes miami messze van. időben is pont annyi az eltérés, hogy nehézkes legyen a kommunikáció. amúgy a skype jó dolog! és az okostelefon tényleg nem haszontalan. mostanság ugyanis telefonokra telepített skype-on kommunikálunk. tök menők vagyunk!

szóval hirtelen jött szabadidőmben tegnap elmentem focizni. vettem magamnak egy térdpántot. olyasmi, mint doktor levin mágneses pántja, de abban nem vagyok bizonyos, hogy ebben van-e máges (jelentem van, az okostelefon fémdetektora azt mondja!), de megtartja a térdemet és ez jó. eddig nem nagyon tudtam kipróbálni de tegnap igen. másfél hónappal azután, hogy megroppant a térdem, fociztam, linóleumon és nem éreztem fájdalmat. persze a cipő azért törte a lábam :)

ma pedig valóvilágot néztem. komoly rajongó leszek a végén. rájöttem, hogy ez az alekoszcsávó nagyon szórakoztató. egyszerű, de legalább nagyképű és imád szerepelni. na és, ha nem látják, akkor oszt mindenkit.

T-13